Az Egységes Euró Fizetési Övezetben (SEPA – Single Euro Payment Area) jelenleg bevezetés alatt álló csoportos beszedési megbízás (SDD – SEPA Direct Debit) értelmében az ügyfél a szolgáltatónak ad megbízást a beszedésre. A megbízás értelmében a szolgáltató feljogosítja a saját bankját, hogy szedje be az ügyfelétől a szolgáltatás igénybevételének költségét. Az SDD lehetőséget biztosít akár egyszeri beszedésre is. A SEPA bevezetésével a szabványalkotó célja volt, hogy
- Végponttól végpontig automatizálható üzenet feldolgozás
- Egységes kezelés a monetáris unió területén belül
Az azonosítási problémát pont ez utóbbi cél teljesítése okozza. Ugyanis a felhatalmazást adó ügyfél bankjának azonosítania kell a beszedés kezdeményezőjét. Többek között azért, mert a beszedő cég neve nem biztos, hogy megegyezik azzal a névvel, amin a szolgáltatást nyújtja. Illetve elkerülhetővé teszi az ügyfelek megtévesztését. Ez pedig csak kétféleképpen lehetséges
- Hozzáférhetővé teszi a beszedést kezdeményező bankja az általa elvégzett ügyfél azonosítást
- Létrejön egy központi adatbázis
Az utóbbi megoldás pont az egyszeri beszedéseket lehetetlenítheti el, holott alternatívája lehetne a jóval drágább kártyás tranzakciónak. Az első megoldáshoz pedig ki kell alakítani azt az infrastruktúrát, melyet mindkét fél elfogad.
A beszedő azonosításához elegendő lenne az egyes országok nemzeti bankjai adatbázist tartanának fenn az országon belüli beszedést végző szolgáltatókról. Ebben az adatbázisban elégséges lenne a beszedő egyedi azonosítóit (pl. adószám, cégjegyzék szám) tárolni és kérés esetén ellenőrzött körülmények között kiszolgáltatni az azonosítást kérő pénzintézetnek. Ezen körülmények meghatározása eddig még nem történt meg.
